Kuttyogás a Pó-deltában

A kuttyogás, mint horgászmódszer, eredetileg magyar "találmány", mára már Európa szerte átvették és eredményesen használják. Ahogyan gyakorlatilag mindenhol, így a Pó folyón is az egyik legbeváltabb harcsafogó módszer.

Kuttyogófák

 Mi is az a kuttyogás? Az említett fát a csónakban ülve, megfelelő szögben - a vízbe ütve-  , egy olyan hangot kell elérnünk , amely hasonlít a harcsa-buffanásához, amikor is leszívja a táplálékhalat a felszín közeléből.
Több elmélet is van arra , hogy miért ingerli a harcsát ez a hang az elé lógatott csali felvételére, illetve megtámadására. Erre szerintem a legfőbb ok az, hogy a környéken lévő harcsák, akik érzékelik,"hallják" ezt a hangot félnek , hogy lemaradnak a nagy zabálásról, és ott akarnak lenni, kivenni a részüket a dőzsölésből. Biztosan láttuk már, amikor pl. egy kutya magában van és kaját dobunk neki, megszagolja és otthagyja, nem érdekli ,mert nem éhes. Mi történik , azonban ha egy idegen kutya is ott van mellette és úgy dobjuk neki oda ugyanazt a falatot, szabályosan megküzd érte és akár éhes, akár nem elkezdi enni, de legalábbis odébb viszi , ahol a másik már nincs a közelben.
Véleményem szerint valami ilyen történik a víz alatt is a harcsák esetében. Például megtörtént már hogy a kuttyogás során egy 5 kiló körüli harcsát úgy emeltünk ki a vízből, hogy a horog nem volt beakadva a szájába, egyszerűen nem engedte el a csalihalat sem a fárasztás, sem a kiemelés során.
Mikor érdemes kuttyogni?
A kuttyogást csak kellően felmelegedett víznél lehet eredményesen használni. Ez itt a Pó-deltában , időjárástól függően nagyjából április elejétől, novemberig tart. Az időjárás mellett még figyelembe kell venni,  hogy a víz megfelelően tiszta legyen, túl zavaros vízben itt a Pón nincs értelme a kuttyogásnak.
Csaliként minden szóba jöhet amit a harcsa egyébként is megenne.
A csalival kapcsolatban a Pó folyón megint vannak időszakok, egyszer az egyik , más időszakban más csalik a fogósak.Vannak időszakok, amikor szinte kizárólag csak élőhallal lehet fogni, mert a nadály, gilisztacsalira csak kisebb példányok akadnak. Más időszakban viszont csak nadály csalival, illetve gilisztával lehet harcsát akasztani, míg az élőhalhoz "hozzá sem szagol".
A felszerelés kuttyogó horgászat során: erős harcsás bot, csónakos horgászatról révén szó, praktikusabb a rövidebb bot, erős harcsázó orsó, vastag 0.50 -es fonott zsinórral, kb.200 gramm körüli ólommal, a horoggal kapcsolatban érdemes az otthon használatos átlagos méretű harcsás horgokon kívül még egyszer akkora méretűben gondolkodni, nem kell attól megijedni, hogy a harcsa azt nem venné fel. Ezeket az extra nagy méretű harcsázó horgokat itt a Pó mellett könnyebb beszerezni, és árban körülbelül az otthonival megegyezik. A horog mérete a csalinktól függ, puhatestű (nadály, giliszta) esetében , elég az otthon használatos átlagos méretű harcsáshorog, viszont amennyiben csalihalat akasztunk fel, mindenképp figyelembe kell venni , hogy az itteni dévérkeszegek átlagsúlya 0.5-1 kg között vannak, így mindenképp nagyobb, extra méretű horgot kell használnunk a megfelelő akadáshoz.Vannak akik az úszós módszert, vannak aki a leengedett ólom-horog módszert részesítik előnyben, az előbbiek az úszóról, míg a másik módszernél a bot spiccéről észlelik a kapást. Én személy szerint a bot spiccről való horgászatot (tehát az ólom-horgos módszert) tartom előnyösebbnek, gyakorlati oka miatt, itt a Pó-deltában előfordulhat akár 100+os harcsa akasztása is , így az úszó ütközője mindig egy hibaforrás lehet a fárasztás során.
Ilyen közegben ki kell küszöbölnünk minden lehetséges hibaforrást, és lehetőleg a végtelenségig egyszerűsíteni a bivalyerős felszerelésünket .
Kuttyogásnál itt a Pó-deltában , nagyon fontos tényező az apály-dagály jelenség, ami egy nap alatt 60-80 cm vízszintingadozást jelenthet. Erre minden évben van naptárunk , a visszajárók már rutinosan nézegetik, minden nap, mivel nagyon fontos dolog a folyó sebességét, illetően. Apály idején a Pó folyó nálunk a delta részen  gyorsabb , dagály idején lassabb az átlagosnál. Az apály-dagály naptár más módszerek esetében is fontos, pl. egy áradó rohanó víznél, a víz sebessége akár a felére is lecsökkenhet dagály idején, így lehetővé téve a lehetetlennek hitt aznapi pergetést.
Kuttyogás közben a folyó sodrásával együtt csorogva botunkat a csónakban keresztben elhelyezve , teljes csendben kell ülni, egy horgásznak pedig ütemesen 3-4-5 alkalommal, 3-5 másodpercenként, ütnie a vizet, minden 3-4-5 ütés után, néhány hosszabb szünetet (10-30 másodperc) kell hagyni.
A kuttyogás megkezdése előtt ,aki még nem tudja ütni megfelelően a vizet érdemes a kikötőben, a kikötött csónakból még megkezdenie a gyakorlást, valakinek 5 perc alatt "rááll" a keze, és amint már kb. minden harmadik ütés kiváltja azt a bizonyos buffanó hangot indulhat is élesben a horgászat. Nagyon fontos hogy, nem kell minden ütésnek tökéletesnek lennie, hiszen a harcsák sem minden esetben adnak ki ugyanolyan hangot a zsákmány leszívásakor! Tehát a kezdő kuttyogó horgásznak is minden esélye megvan a sikerre. Sporthorgászati szemmel nézve még két dolgot szeretnék leírni, az egyik hogy puhatestű csali esetében soha ne nyelessünk sokáig, a horog így a harcsa gyomrában végzi, amelyet lehetetlen anélkül eltávolítani, hogy ne okozzunk kárt a halban, a másik dolog ami nem csak a kuttyogásnál, de bármilyen nagy harcsa kifogásánál érvényes, ha nagy (40 kiló) feletti harcsát fogunk, soha ne emeljük ki magunk előtt függőlegesen lógatva , mert a gerince megszakad és a legnagyobb jóindulatunk ellenére is elpusztul, ilyen esetben be kell menni a vízbe, keresve egy lapályos részt és ott csináljuk meg a videónkat, és a fényképeket a harcsával,lehetőleg nappal, hogy jól sikerüljenek a felvételek. Az éjszaka fogott "óriásokat"  jól átfolyó vízben (tehát nem lapályon!) hosszú zsinórral köthetjük le a másnap reggeli fotózásig. A visszaengedésnél, tartsuk a sodró vízben a harcsát, egészen amíg nem folyik át normálisan a kopoltyúján a víz, ilyenkor a bajuszai elkezdenek mozogni, és a farkát is mozgatja, innét kezdve készen áll a visszaengedésre. ( Egy halbiológus most biztosan sírva fakadna a megfogalmazásomtól, de a lényeg ugyanaz.. )
Nagy előnye még a kuttyogásnak, hogy ezt a módszert elsősorban nappal használjuk, így aki nem szívesen megy a folyóra éjszaka, ugyanolyan eséllyel indulhat mint aki egész éjszaka kint van.
Itt a Pó-deltában a nyári kora hajnali órák a legideálisabbak , ez nem a fogósság miatt van így elsősorban, hanem a nyári hőmérséklet napközben felmehet 35 - 40 °-ig, így embert próbáló feladat júniustól szeptemberig reggeltől estig a vízen lenni.
Néhány szóban tehát egy nagyon eredményes pecáról van szó a kuttyogás esetében, de ami a legfontosabb dolog, hogy mindig csendben kell maradni a csónakban, és persze kint kell lenni a vízen és ütni és ütni... !

Kiss József.
www.podelta.hu